Időjárás elemei

                                   

                                  Az éghajlat és az időjárás elemei


Az éghajlat és az időjárás elemei azonosak : hőmérséklet, napsugárzás, szél, csapadék.

A légkör és Föld felszínét borító vízfelszínek jellemzőinek folyamatos változása alakítja ki az időjárást és az éghajlatot. 


                                                          A levegő felmelegedése


A napsugárzás először a földfelszínt melegíti fel, a felszín kisugározza a hő egy részét. A meleg levegő felfelé áramlik helyére hidegebb levegő kerül, ez a hőáramlás. A levegő felmelegedését befolyásolja a domborzat,és a felszín színe is. 

Üvegházhatás : a levegő víz gőztartalma gátolja a felszín által kisugárzott hő távozását a légkörből. A levegőben lévő szén-dioxid is felelős az üvegházhatásért. Emiatt jelentősen emelkedhet a Föld átlag-hőmérséklete. 



                                                                 A víz körforgása


vízkörforgás: víz folytonos és természetes körforgása, amelyet a napsugárzásból származó energia tart fenn. A ciklusban részt vesznek a felszíni és felszín alatti vizek, valamint a légkör és a föld víztartalma. A körforgás során a víz gáznemű, folyékony és szilárd halmazállapotban is előfordul.

  A nap sugarai felmelegítik a tengerek vizét, melynek hatására egyes vízcseppek felmelegednek, gőzzé alakulnak, vagyis párolognak. Felszállás közben a gőzcseppekkel teli levegő lehűl,ekkor a gőzcseppek újra vízcseppekké alakulnak, s felhőt alkotnak. a szél a felhőket a szárazföld felé tereli.  A magas hegyeknél például a felhők egy része összetorlódik, a vízcseppek lehűlnek és nehezebbek lesznek. A felhő végül kidurran, a vízcseppek eső formájában lehullanak a földre.

A föld felszínére jutott csapadék egy része a felszínen mozog, a másik része a talajba szivárog.


A csapadék formái: eső, hó. A harmat, dér és zúzmara talajmenti csapadékok. 



A szél

Szélnek nevezzük a légkör alkotó levegő közel vízszintes irányú áramlását, amelyet helyi nyomáskülönbség hoznak létre. A szél sebességét méter per másodpercben mérik, vagy erősségét Beaufor-skála osztályozzák. A szélenergiának sokféle hasznosítása lehetséges. A szélerőt leginkább áramtermelésre használják.


 A szélerősség fajtái: szélcsend (legkisebb), szellő (épphogy megmozdul), szél, viharos szél, orkán.

Ciklon – a trópusi övezetekben az óceánok hőenergiájából táplálkozó nagy erejű légörvény
Hurrikán – a trópusi ciklon neve az Atlanti-óceán északi medencéjében
Tájfun – a trópusi ciklon neve a Távoli-Keleten
Monszun – sok esőt hozó, tenger felől nyáron érkező szél.
Tornádó – más néven forgószél, gyakran hurrikánok kísérője Észak-Amerikában
Orkán  – 100 km/h fölötti sebességű szél



 A szél irányát mindig az az égtáj adja meg, ahonnan a szél fúj. A szelek irányának szabályosságát először Kolumbusz Kristóf figyelte meg 1492-ben. Utazása során először a keleti passzát szelet használta fel, majd észak felé hajózva egy nyugati széllel tért haza. Előtte a szeleket szeszélyes erőknek tartották, melyeket az istenek irányítanak. A szelek szabályos viselkedésére csak 1686-ban szolgált magyarázattal Edmond Halley angol tudós.



Panna


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése